Emlékház

A Borsos Miklós Emlékházban látható Borsos Miklós hagyatékról ízelítőt kaphatunk a Virtuális Székelyföld panorámikus honlapon, az alábbi link segítségével:

http://virtualisszekelyfold.ro/index2.html

Az oldalon a múzeumok kategóriára kattintva keresheti ki a Borsos Miklós Emlékházat

 

 

AGFA DIGITAL CAMERA

Amerikai mecénásaink a nekik köszönhető kisharanggal, amely az Emlékház udvarán található.

 

(Szólaltassa meg a kisharangot a lejátszósávra kattintva!)

 

 

 

A BORSOS MIKLÓS EMLÉKHÁZ ÉPÍTÉSE KÉPEKBEN 

HÁZ3                                                         A ház eredeti állapotában …

Zajlanak a munkálatok…

A gólyafészek és oszlopok   Az új tető   aAz oszlopok

A  Borsos Miklós Emlékház belső,udvar felőli oszlopozása (a kéményt is lakhelyül választották)

 

 

AGFA DIGITAL CAMERA

Az elkészült Emlékház, 2002

A BORSOS MIKLÓS EMLÉKHÁZ AVATÓ ÜNNEPSÉGE

Az Alapítvány elnökének beszéde:

Tisztelt vendégeink, főtisztelendő egyházi méltóságok, állami és önkormányzati tisztségviselők, kedves falustársaim, hölgyeim és uraim!

Az Emlékház létesítésének gondolata az 1992-ben alakult Gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítványtól származik. A kivitelezés az alapítvány szervező munkája mellett Borsos Miklósné Kéry Ilona és az Illyés Közalapítvány anyagi támogatásával jöhetett létre.

Az Emlékház létrejöttével a Győri Városi Múzeumban létező Borsos Miklós Galéria és a Budai Várban, az Úri utca 6 szám alatti Emlékszobává átalakított volt Borsos lakás mellett, a  hagyaték nagyságát és értékét tekintve ez a második állandó Borsos gyűjtemény.

A Munkácsy, Kossuth és Magyar Örökség díjjal kitüntetett Borsos Miklós életműve, művészete, emberi nagysága nemzeti örökségünk olyan értéke, melynek tudatos ápolása, hasznosítása közösségi érdek. Talán jó példa arra is, hogy a Székelyföld szülte nemzeti és egyetemes értékek „hazatelepítése” nem csak az itthonmaradottak feladata és érdeke, de ebben cselekvő részt kell vállalnia a haszonélvező nemzetnek magának i

Csak így érhetjük el azt, hogy ezek az értékek újabbak forrásai lehessenek, itthon pedig megtartó erőként hassanak

Az ilyen avatási alkalmakkor kialakult szokásrend alapján talán azt várják el tőlem, mint a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány elnökétől, hogy vázoljam az Emlékház létrejöttének történetét, köszönetet mondjak azoknak, akik segítettek, szóljak a nehézségekről, terveinkről. Ezúttal nem ezt fogom tenni!

Nem fogok beszélni a Ház létrejöttének történetéről, nem fogok szemrehányást tenni az akkori tanácsi vezetők gáncsoskodásáért, nem fogom a néha lehetetlennek látszó feladattal való birkózás, a semmiből való teremtés kínjait ecsetelni, még csak az utolsó pillanatban érkező segítő kezeket sem fogom felsorolni.

Mindezeket kőtábla örökíti meg, és dokumentumok tartalmazzák, melyek mindenki számára hozzáférhetők Arról szeretnék inkább szót ejteni, hogy végül is az eredmény a fontos, nevezetesen az, hogy ma ünnepélyesen megnyílhat a BORSOS MIKLÓS EMLÉKHÁZ.

Ennek a Háznak az elkészülte kész maga a csoda! Magam sem tudom ezt másként megfejteni, minthogy e helynek erőtere van, itt erővonalak találkoznak. Egy olyan hely, ahol a gyökerek mélyből felszívott energiája, és az égi fény találkozott! Ahogyan Borsos Miklós azt megfogalmazta:

,, GYÖKEREK, TÖVEK FESZÜLNEK A MÉLYBEN, S A MÉLYBŐL SZIVJÁK A NEDVEKET, MIKÉNT AZ EMBER IS A MÚLT MÉLYÉBŐL ÉS A JELENBEN FELÜLRŐL, A FÉNYBŐL KAPJA AZT, AMIBŐL A JELENT ALAKITJA, VALÓSITJA MEG.,,

Mondja, írja, vallja és valósítja meg Borsos Miklós életművében, egész életében.

Hitvallásunk falba vésett mottójaként, a ház működésének vezérlő elveként választottuk e néhány sort, a benne foglalt üzenetet.

Programot ad, erkölcsi értékrendet közvetít kötelességet, ró. Ha hűek akarunk lenni Borsos Miklós emlékéhez, szellemiségéhez, erkölcsi értékrendjéhez, akkor az IGAZSÁG, EGYSZERÜSÉG ÉS HIT nevében kell cselekednünk, és ennek szellemében kell mindennek történnie a Házban. Így leszünk hűek

Borsos Miklós haza érkezett. Itt erőtér keletkezett,!

Az akarat, szeretet, a hit erővonalai találkoztak.

Térben és időben, a történelem és a jövő ütközési pontján állunk!

A Ház is ilyen lett! Akarva, akaratlanul.

Múlt és jelen van jelen itt, formában és feladatban. Mélység és égi fény ölelkezik azért, hogy alkotó gondolat születhessen.

Mindahányszor megkondul majd a harang, erre emlékeztet. Hangja a tengerentúlra száll a szeretetet, az igazságot, a hitet hirdeti. A lelkiismerethez szól. Figyelmeztet!

Hangja által fény érkezik, mely gondolatot hordoz.

Úgy hordtuk össze e Házat, mint a Szent István kardjának dombját. Budapest, Győr, Gödöllő, Gyergyócsomafalva, Szigetszentmiklós, és még sorolhatnám. Zene , vers, képzőművészet, ötvösség, Barátok, tisztelők, műértők. Ügyszeretetből, barátságból.

Mélyben gyökerezzen, és égi fény árassza el minden tevékenységét e háznak!

Vigyázza e Házat a Csíksomlyói Szűz Mária, a székelyek Babba Máriája.

Isten áldását kérjük, hogy szándékaink megvalósulhassanak székely népünk, magyar nemzetünk javára és épülésére.

Gyergyócsomafalva, 2002-06-28

Borsos Géza József

Avató1Avató2

(Képek az avatóünnepségről, 2002. június 28.)

 

 

“Testvéralapítványaink” Budapesten és Győrben

Gyergyócsomafalván 1992-ben alakult a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány. E szép célokért megvalósított alapítvány immáron 14 éve élteti és ismerteti Borsos művészi munkásságát. Nagy feladatot vállalt az Alapítvány e célkitűzésével, hiszen Borsos Miklósnak óriási hagyatékát kell gondoznia:

Tulajdonukban lévő szobrok, érmek, rajzok, rézkarcok és személyes tárgyak kiállításokká alakítását, könyveinek, írásainak megóvását, az emlékház-amely 2002-ben készült el –szellemiségét kialakítani úgy, hogy abból a művész szelleme sugározzék mindenkinek, aki oda belép és lélekben együtt lehet magával az alkotóval.

Rengeteg nagy dolgot vitt véghez az alapítvány elnöke, titkára és a kuratóriumi tagok. Egyenként, önzetlen tiszta szívvel dolgoznak a szépséges célok megvalósításán: 1993-ban emlékkiállítást rendeztek Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyt, Kolozsvárott, 1994-ben a Duna Tv-vel találkozót szerveztek, 1995-ben felavatták Gyergyócsomafalván Borsos FLÓRA bronz szobrát, 1996-ban a művész születésének 90. évfordulóján emlékünnepséget rendeztek, 1994-től évente megrendezik a kárpátmedencei nemzetközi alkotótábort a közeli Szárhegyen, 1995-től Délhegyalja címen havilap jelenik meg gondozásukban. 2004-ben a Borsos Miklós Emlékházban az alapítványnak újonnan adományozott műtárgyakból és a művész hagyatékából néhány szerszám, bútor, személyes tárgy kiállításával újabb kiállítóhelyekkel bűvölt az állandó Borsos- kiállítás.

A Borsos Emlékház óriási értéket jelent a művész nemzetközi jelentőségű munkásságának továbbéltetésére, amelyhez nagy segítséget adott még életében a művész özvegye, Buba asszony! A budapesti Borsos Miklós – Kéry Ilona Alapítvány pedig minden lehetőségével segíti a gyergyócsomafalvi alapítványt. Nagy segítséget jelent még a győri Borsos múzeum megléte munkatársaival, akik ugyancsak nagy figyelemmel kísérik e munkát és tevőlegesen is részt vesznek programjaikban.

 

lplp

A győri Borsos Miklós és Kéry Ilona emlékház (teljes megjelenítésért kattintson a képre).

BM írás-Győr1979   BM írás-Győr1979b

Borsos Miklós saját kézírásában fennmaradt, a győri emlékház avatásán elhangzott megnyitóbeszéde (teljes megjelenítésért kattintson a képre).

 

Borsos Miklós szobrász,éremművész,grafikus és író

BM fénykép

Az erdélyi Nagyszebenben született 1906.augusztus 13-án.Szülei gyergyócsomafalvi székely emberek,édesapja, Miklós ötvös mester,édesanyja Mosolygó Erzsébet.

Családja a román betörés elől 1916-ban Győrbe menekült,így a helyi bencés gimnáziumban végezte tanulmányait. Sikertelen főiskolai felvételije után Firenzébe utazott, ahol behatóan megismerkedhetett a reneszánsz művészettel. 1929-ben néhány hónapig hallgatója volt a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolának. 1924-ben mutatkozott be először festőként egy győri kiállításon, majd többnyire szobrászként alkot, 1941-ben a Tamás Galériában rendezett tárlata feltűnően nagy sikert aratott. Hamarosan tagja lett a Képzőművészek Új Társaságának,. 1945-ben beválasztották a Művészeti Tanácsba, s ezért a fővárosba költözött. 1946 és 1960 között az Iparművészeti Főiskola tanára volt.

Oktatott, de mellette mindvégig cselekvő egyénisége maradt a művészeti életnek. 1966-ban a Velencei Biennálén képviselte szobraival a magyar művészetet. Több száz könyvet illusztrált rézkarcaival, rajzaival. 1979-ben aGyőrvárosának ajándékozott műveiből a Káptalandombon állandó kiállítás nyílt, és még ebben az évben a város díszpolgárává avatták. 1989-ben jelent meg a munkásságáról összegző reprezentatív kötet Sz L. Kovásznai Viktória művészettörténész tollából.

84 éves korában érte a halál.

Gyergyócsomafalván 2002 óta Emlékház müködik, 2010-ben pedig mellszobrot állított a hálás utókor.

 

Díjai

Munkácsy Mihály-díj (1954),

Kossuth-díj (1957),

Érdemes művész (1967),

Kiváló művész (1972).

Elnyerte Carrara város (Olaszország) szobrászati díját a Premio Carrarát

Sopronban érmeivel az első Országos Érembiennálen nagydíjat (Ferenczy Béni-díj, 1977) nyert.

Magyar Örökség Díj (1996)

Megjelent kötetei

Visszanéztem félutamból (Budapest, 1971);

Toronyból (Budapest, 1979).

 

A család és a művészet, a művészi életpálya Borsos Miklós életében

Borsos Miklós hatalmas életművet hagyott ránk. Kora gyermekkorától életét a művészet iránti érdeklődése, szeretete töltötte ki, óriási tehetsége megnyilvánult a festészetben, rajzolásban, kisplasztikák és érmek mintázásában, nagyméretű köztéri szobrok alkotásában. Fontos és elévülhetetlen érdemei vannak írásműveiben lefektetett tudós értekezéseivel a szobrászatról, a grafikáról, valamint életrajzi ihletésű könyvei közreadásával. Számtalan könyvet illusztrált!

Máig ható útmutatása, tanítása növendékei munkásságában ösztönző erővel él, hiszen hosszú mint főiskolai tanár a budapesti Iparművészeti Főiskolán

(1946-1960) majd a Képzőművészeti Főiskolán ( 1981-1986) irányította és segítette művész-jelöltjeit.

Művészeti alkotásainak sorát nem választhatjuk el korszakokra. Kora ifjúságától kezdődően a nagy klasszikus mesterek nyomán művészi tehetségével az emberi-földi lét-és a Biblia, mitológia világának alakjait, sorsukat, szenvedésüket, bánatukat, megpróbáltatásaikat állította elénk a sokfelé ágazó művészi tevékenységének minden egyes remekében. Az itáliai művészetet csodálta és mély érzésű, szemlélődő természetével szívta magába azok szellemiségét. A pannon táj, a Balaton-felvidék egy életen át inspirálta, szépséges tájaival, a benne megismert egyszerű emberek lelkének megnyilvánulásait átélve műveiben életet nyertek. A Balaton vize, a hegyek övezete víz-part, az állatok -különösen a lovak-madarak látványa, a szép és nemes formák megragadása inspirálták újabb és újabb alkotások megmintázásá

Karakter-érzéke felülmúlhatatlan volt! Önarcképei, családja és baráti portréi, megbízásai bizonyítják, mennyire lélekbemarkolón érezte a szellemét az ábrázoltnak. Ezt folytatta számtalan köztéri szobrainak megalkotásánál is, amelyek országszerte –és külföldön- hirdetik örökkévalóságát nagyságának!

Borsos Miklós szobrászművész / Nagyszeben 1906. augusztus 13- Budapest 1990. január 27./

Családja Gyergyócsomafalváról származik, Miklós születésekor a család már Nagyszebenben él. Édesapja jónevű órásmester és aranyműves. A város ódon utcácskáinak egyikében laktak és az üzlet is ott nyitott. Bár beköltözésükkel elhagyták Gyergyócsomafalvát, a kis falu emlékét az édesapa sok alkalommal beleszőtte gyermekeinek (Erzsébet, Miklós, Margit) mesélt történeteibe, különösen Karácsony táján, a gyergyói betlehemes játékok verseit idézte, az angyal és a napkeleti királyok köszöntésére tanította gyerekeit. Borsos Miklós könyvében (Visszanéztem félutamból) is ki tér ezekre az élményekre: “…Apám kezdett a csomafalvi családról beszélni. Nemcsak nagyapám vadásztörténeteit mesélte, mint eddig, hanem nagyapám híres ezermesterségéről, hangszer-, főleg hegedűkészítő tevékenységéről is…”

“…Apám otthon dolgozott,  és elkezdett a jövőnkről beszélgetni…

E beszélgetésekből kezdtem megtudni a gyergyócsomafalvi nagyapám értékeit, olvasottságát: beszélt a kitűnő hangszerekről, amiket nagyapám készített, amelyekért Kolozsvárról jöttek, és sajnos, mind megvették; beszélt az unokabátyáról, Köllő Miklós szobrászról, aki a segesvári Petőfi-szobrot készítette volt, és aki korán elhunyt… beszélt csomafalvi nagyanyánkról is, Paál Juliannáról, aki Paál Lászlónak, a festőnek volt az unokahúga. A nagy csomafalvi család ágairól nevek csapódtak a füleknek: Holló Lajos, Csata János, Székely Zsuzsának, Gábor Borbála, Csíky József és sorolhatnánk visszafelé Borsos Tamásig vagy még régebbre, Borsos Sebestyénig 1500-ig vissza. Nálunk származásról nem sok szó volt. Azért beszélt ennyit családunkról, hogy figyelmeztessen arra: volt köztünk néhány nagyszerű ember…”/ Az említett Borsos Tamás Bethlen Gábor budai portai követe, szombatos volt, leveleit is így keltezte: A:D:4442, utána Kr.u.1552. Szombatossága miatt sok kellemetlensége volt, de őt még elkerülte a végzet, fiát és menyét azonban 1638-ban kivégezték eretnekségük miatt./

Iskoláit Nagyszebenben kezdte, ám 1916-ban a háború elől, vonaton édesanyja nagybátyához, Győrbe menekültek. Itt beíratták a bencés gimnázium első osztályába, édesapja pedig elhelyezkedett egy órásmesternél. Néhány holnap múlva, amikor úgy látták, hogy a harcok elvonultak Nagyszebenből, visszaköltöztek, folytatta gimnáziumi tanulmányait, közben édesapja mellett, annak műhelyében leste a vésnök és aranymíves mesterség fortélyait, meg hegedülni tanult. Közben édesapja meséit hallgatta. Az első világháború végén meghalt édesanyja. A háztartást a nagymama vezette és tartotta rendbe a családot. Így emlékezik ezekre az évekre Borsos Miklós: “…Nálunk otthon nem volt szokás a csókos üdvözlés. Apámot talán háromszor csókoltam meg, ha rákerült a sor, vagy búcsúzásul, vagy tékozló fiúként hazakerülve. Keményebb, szigorúbb, gyergyócsomafalvi szokásokban éltünk otthon…”

1922 márciusában a család három gyermekkel és az új feleséggel, újra felkerekedtek, Győrben telepedtek le.

1922 és 1927 között mint vésnök dolgozott édesapja üzletében, közben pedig festőnek készült és sikerrel állította ki rajzait, rézdomborításait a győri képzőművészeti kiállításokon. Ekkoriban készültek első rézkarcai, miközben készült a budapesti Képzőművészeti Főiskolán a felvételi vizsgákra. 1927-ben Pestre került, ám a csomafalvi emlékek , nagyapjának mondása kísérte:”…Kölcsönt sohase kérjetek, mert ha anélkül nem tud valaki élni, hogyan tudna úgy, hogy még a kölcsönt is fizesse. De jól megjegyeztem. Ez

csomafalvi erkölcs volt, ahol kölcsönt vissza nem fizetni- ismeretlen fogalom…”

Az 1927-es főiskolai felvétele nem sikerült, így 1928 januárjában már Firenzében volt, ahol életreszóló benyomásokat és tanulságokat  gyüjtött a múzeumok, galériák és a történelem nagyjainak műveiből.

1928-ban Glatz Oszkár növendéke lett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, de egy év múlva,  1929-ben újra elindult Olaszországba, Franciaországba, leginkább gyalog téve meg az utat egyik növendéktársával.

1931 –        től Győrben már addigi festői tevékenységét  felváltotta a szobrászat iránti vágyódása és csaknem teljesen abbahagyva teljesen abbahagyva a festést követ faragott, rézdomborításokat készített és rézkarcokat. Sokat rajzolt és gyakran állított ki. A szobrászat mellett a megélhetést édesapja győri üzletében, mint a finom munkák mestere, vésnökként és aranymívesként dolgozott. 1933-ban nőül vette a győri Kéry Ilona Gabriellát, Ilákát, vagy ahogy ő nevezte Bubát.

1932 – től Budapesten állított ki csoportos kiállítások keretében, nagy feltűnést keltve plasztikáival. Az első önálló kiállítását is Pesten, a Tamás Galériában rendezték 1941-ben. A KUT tagja lett. Feleségével és baráti társasággal ismét 1938-ban utazhattak Erdélybe. Így emlékezik erre:’’…1938 nyarán Dr. Szalayékkal erdélyi útra mentünk, az ő autójukkal. Megmutattam Bubának Szebent… A Gyilkos-tónál megszálltunk, és onnan visszafelé Bubával átgyalogoltunk a Nagy-Hagymáson Gyergyószentmiklósra, honnan kocsival tovább Gyergyócsomafalvára, a nagyapai házba. Meghatottan néztem a még meglévő gyalupadot, a maga készítette esztergapadot és a maga készítette szép borzbőr vadásztarisznyát, nagynénémnél, Katalin néninél pedig a remekbe készült, hatalmas asztalt, a nagy csűrt, az öreg, nagy almafát, melyről annyit beszélt apám. Nagybátyámnál Csíky Józsefnél szálltunk meg.’’

Az 1940-es években érlelődött meg a művészben, feleségével együtt a Balaton mellett telepednek le a nyári hónapokra. Az építkezés folyt a háború alatt is, a sok háborús viszontagság után mégis felépült a tihanyi, Diósban levő ház, a műteremmel együtt, felesége pedig életre szóló örömmel rendezte-tervezte a kertet, csodálatos környezetet teremtve maguk köré. Ez időtől kezdve csak a téli hónapokat töltötték Budapesten, hiszen a művész számára a nagy szobrászati munkákhoz e táj, műterem és környezete pannón vidék jelentette az éltető közeget. Barátaira – Egry József, Illyés Gyula, Németh László, a többi kiválóság mellett is itt talált rá, akikkel életük végéig igaz együttélésben töltötték napjaikat.

Mindeközben számtalan külföldi utat tettek meg Bubával, idős koráig újra és újra feltöltődött ezen úti, művészeti élményekkel. Meglátogatta Angliában Henry Moore-t, végre eljutott Görögországba és ha tehette vissza-visszavándorolt – most már nem gyalog – Olaszországba, ahol nemcsak díjat nyert (Premio Carrara) hanem a Velencei Biennálén szobrait is kiállították(1966).

1973-ban, szívműtétje után már nem foglalkozhatott nagyméretű szobrokkal, így megszaporodtak nagyszabású tus, diópác, ceruzarajzai és az 1947 óta művelt érem-munkái is.

Nagyrabecsült művésze lett nemcsak hazánknak, de a külföldi elismerések, kiállítások is megszaporodtak.

1979-ben, Győrben a Káptalan-dombon megnyitották az azóta is keze nyomát viselő Borsos múzeumot, majd Budapesten a Frankel Leo úti Szent István Kápolnában felavatták műveit, amely egy újabb Borsos állandó bemutatót jelent, hiszen domborművei, falon függő Krisztus a kereszten nagyméretű bronz-szobra, az ambón lévő domborműve és a tizennégy Keresztút-stációja csodás együttesét mutatja be művészetének.

Élete utolsó tíz évében felköltöztek a Várba, ahol haláláig, nagy szeretettel és tisztelettel körülvéve élt és dolgozott.

1990-ben bekövetkezett halála pótolhatatlan veszteséget jelent a művészetnek. Felesége, Buba asszony 2001. Decemberében hunyt el. 2003-ban e várbeli lakásában a Borsos Miklós – Kéry Ilona Művészeti Alapítvány által – amelyet még Buba asszony alapított, megnyílt a Borsos Emlékhely, amely szombatonként tart nyitva a széleskörű érdeklődőknek.

A gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvánnyal, amely 1992 óta változatlan szeretettel és energiával élteti a művész emlékét, szoros kapcsolatot alakítottunk ki, együttesen a győri Borsos Múzeummal, így teljes szívünkből remélve, művészeti munkásságát a halhatatlan művész hagyatékának.

A Borsos Miklós – Kéry Ilona Műv. Alapítvány tagja:

Kratochwill Mimi, művészettörténész

 

BM SÍREMLÉK-2005

Borsos Miklós síremléke Győrben

 

BMÖNARC7

Miklós és Buba BM portré